Biztosan hallottál már a mondásról: „Adj egy halat az embernek, és egy napig lesz mit ennie. Tanítsd meg az embert halászni, és egy életen át lesz mit ennie."
Ezt a régi klisét eléggé gyakran hangoztatják az oktatási körökben, de mi az, ami igazán inspirálja az embereket, hogy önálló, élethosszig tartó tanulókká váljanak? Olvass tovább, ha többet szeretnél megtudni az önszabályozott tanulásról és annak hatékonyabbá tételéről.
Az egyik elmélet az emberek megtanítására, hogy hogyan kell tanulni, az önszabályozott tanulás szerint. A legtágabb értelemben ez az az elképzelés, hogy az egyéneknek maguknak kell kitűzniük a tanulási céljaikat, és önállóan, az önrendelkezés és az autonómia érzésével kell dolgozniuk e célok elérése érdekében. Ellentéte annak, amikor a tanár kioszt egy feladatlapot, és a tanulók csak azért töltik ki, mert a tanár azt mondta nekik.
Az önszabályozott tanulás konstruktív és önirányított. A munkalappélda helyett az önszabályozott tanulás azt jelenti, hogy a tanulók maguk határozzák meg tanulási céljaikat, maguk döntik el, hogy hogyan érhetik el ezeket a célokat a legjobban, majd szisztematikusan és stratégiailag dolgoznak azok felé. Az olyan tanítási stratégiák, mint a Workshop modell és a Portfóliók jobban igazodnak az önszabályozott tanuláshoz, mint egy univerzális munkalap vagy előadás.
A workshop modell három részből áll. Az óra miniórával kezdődik, majd a tanulók önálló munkával töltik az időt, miközben a tanár a diákok között járva beszélget velük. Végül az óra egyfajta összefoglalóval zárul, amely abból származik, amit a tanulók önálló munkájuk során tanultak.
Egy másik példa az önszabályozott tanulás felé haladó oktatásra a tanulói portfóliók. A tanulók tanulási célokat tűznek ki, és időről időre átgondolják, hogy sikerül-e elérniük ezeket a célokat vagy sem. Minden elmélkedésüket és tanulói munkájukat mappákban tartják, és rendszeresen egyeztetnek tartanak tanáraikkal arról, hogy hogyan törekednek a céljaik felé.
A probléma azonban az, hogy a workshop modell és a portfóliók más gondolkodásmódot és készségeket igényelnek a tanároktól. Itt jön képbe az önszabályozott tanulás elmélete.
Az önszabályozott tanulás egyik megközelítése az, hogy három részre bontjuk: a feldolgozási módok szabályozása, a tanulási folyamat szabályozása és az önszabályozás. Az önszabályozott tanulás ily módon történő felosztása segít a tanároknak tudni, hogyan segíthetik a legjobban a tanulókat egyéni céljaik elérésében, és bepillantást ad abba is, hogyan válhatunk önszabályozóbb tanulókká.
Az önszabályozott tanulás első lépése az, hogy választási lehetőséget adjunk a tanulóknak arról, hogy hogyan és miért tanulnak.
Munkalappéldánkban a tanulók azért hajtják végre a feladatot, mert a tanár ezt mondta, de amikor feltesszük a kérdést, hogy miért is tanulunk, akkor elkezdjük megteremteni az önszabályozó tanulás alapjait.
Egy oktatáskutató, Noel Entwistle különbséget tesz a tanulás három különböző oka között, és munkája sokkal világosabbá teszi mindannyiunk céljait. A tanulók megpróbálhatják reprodukálni vagy megjegyezni az információkat, megpróbálhatnak jó osztályzatokat szerezni, vagy szeretnének valamit megérteni.
Az önszabályozott tanulás célja, hogy a tanulókat arra ösztönözze, hogy eltávolodjanak az első két tanulási iránytól (az utasítások követése és a jó jegyek megszerzése), és a harmadik felé haladjanak, valamiféle belső haszonszerzés céljából – a tanulás érdekében.
Az önszabályozott tanulás következő szintje az, amikor a tanulók saját tanulási folyamatukért felelősek. Ezt metakogníciónak is nevezik. Tanulmányok kimutatták, hogy amikor a tanárok végzik a legtöbb nehéz feladatot – eldöntik a diáknál, hogy mi működik és mi nem –, akkor csökken a tanulók metakognitív készsége.
A középiskolákban az a mondás járja, hogy ha a tanítási nap végén a tanárok fáradtabban hagyják el az épületet, mint a diákok, akkor nem végeztek jó munkát. Ez azt jelenti, hogy a tanároknak meg kell találniuk a módját, hogy rávegyék a tanulókat a metakogníció nehéz feladatainak elvégzésére – a gondolkodásról való gondolkodásra. A diákoknak pedig el kell fogadniuk a kihívást, és kíváncsiak kell lenniük arra, hogy mi működik és mi nem az egyéni és (legalábbis részben) saját maguk által generált tanulási terveikben.
A metakogníció fokozása magában foglalhatja az agy működésének, a metakogníció lényegének és az összes különböző tanulási stílusnak a megismerését. A metakognitív képességek fejlesztésében döntő fontosságú, hogy kíváncsivá váljon egyéni erősségeire és tanulási preferenciáira.
Végül a célok kitűzése következik. Ha a tanulók valóban önszabályozott tanulókká akarnak válni, el kell kezdeniük kitűzni a saját céljaikat, majd el kell gondolkodniuk a célok felé tett előrehaladásukon.
Most, hogy megtanultad az önszabályozott tanulás fontos elemeit, itt van 9 módszer, amellyel hatékonyabbá teheted azt.
Az önszabályozó tanulóvá válás első módja az, ha megváltoztatod a gondolkodásmódodat azzal kapcsolatban, hogy miért tanulsz. Ahelyett, hogy azért végeznéd el az iskolai feladataidat, mert a tanár ezt mondja, vagy azért, mert a legjobb bizonyítványra vágysz, inkább próbálj az olyan tanulás felé haladni, amely kielégíti a kíváncsiságodat. Tanulj, mert tanulni akarsz.
Néha ez könnyű lesz, például amikor önállóan tanulsz valamit, amit magad választottál ki. Máskor nehezebb, mint amikor egy tanár által kiválasztott feladat esedékes.
Mielőtt ész nélkül végrehajtanád a feladatodat, próbálj megtalálni benne valami neked valót. Találd meg, hogy mi a lenyűgöző a témában, és ragaszkodj hozzá, miközben dolgozol rajta. Természetesen az iskola befejezéséhez el kell végezned, de ha megtalálod a feladatban a számodra érdekes részeket, elkezdheted a tanulás egy önszabályozottabb fajtáját.
A tanulásnak sokféle módja van: auditív, vizuális, térbeli és kinesztetikus. Ismerd meg, hogy mit jelentenek ezek a stílusok, és melyek azok, amelyek különösen hatékonyak a számodra.
Egy másik nagyszerű módja annak, hogy önszabályozó tanulóvá váljunk, ha megtanuljuk, hogyan működik a tanulás. Olvass a kognitív tudományról és pszichológiáról, hogy megtudd, hogy hogyan formálunk emlékeket, hogyan őrizzük meg az információkat, és hogyan befolyásolják az érzelmeink a tanulásunkat. Meg kell értened a kapott eszközöket, mielőtt a legoptimálisabban kezelnéd azokat.
Most itt az ideje, hogy önvizsgálatot végezzünk. Készíts tanulási leltárt, és gondold át, hogy mikor voltál a legsikeresebb és mikor a legkevésbé sikeres a tanulásban.
Melyik tantárgyban vagy a legjobb? Miért? Mikor vesztetted el az érdeklődésedet egy téma iránt? Miért? Tegyél fel magadnak kemény kérdéseket a tanulással kapcsolatban, hogy stratégiailag haladj előre.
Az is hasznos, ha találsz valakit, aki őszinte tud lenni a tanulási erősségeidről és gyengeségeidről kapcsolatban. Keress valakit, akiben megbízol, aki őszinte lesz a tanulási előrehaladásodról. Ha hiányzik az önismeret a tanulási stílusodról és képességeidről, akkor nehéz önszabályozott tanulónak lenni, ezért dolgozzon valaki mással, hogy öntudatosabbá válj.
Itt az ideje, hogy kitűzzünk néhány tanulási célt. A SMART célok konkrétak, mérhetők, elérhetőek, relevánsak és időhöz kötöttek. Nagyszerű módja annak, hogy önszabályozott tanulóvá válj.
Az helyett, hogy azt mondanád „szeretnék jobban beszélni spanyolul”, hozz létre egy olyan SMART célt, hogy „szeretnék megtanulni hetente 100 új spanyol kifejezést”. Egy hét elteltével tesztelheted magadat és megmérheted, hogy sikerült-e vagy sem elérni a kitűzött célodat.
Nehéz belátni, hogyan fejlődünk és tanulunk, ha a célunk homályos. A SMART célok kitűzése egyértelmű barométert ad a tanuláshoz.
A célok nem jelentenek sokat, hacsak nem méred időnként a fejlődésedet. Szánj időt annak eldöntésére, hogy elérted-e a SMART tanulási céljaidat, és miért vagy miért nem. Az önreflexió nagyszerű módja az öntudat növelésének, ami nagyszerű módja annak, hogy önszabályozott tanulóvá váljunk.
Céljaiddal és határidőiddel felvértezve itt az ideje, hogy találj néhány megbízható embert, akik segítenek elszámoltatni. Nos, a tanulási előrehaladás a te felelősséged, ha önszabályozott tanuló vagy, de nem árt, ha van néhány barátod, akik tudják, mik a céljaid.
Nagyobb valószínűséggel érjük el céljainkat, ha nyilvánosságra hozzuk azokat. Tehát találj ki egy módot a tanulási céljaid ismertté tételére.
Az önszabályozott tanulás a tanulásért való tanulás. Tehát változtass a hozzáállásodon, hogy miért tanulsz. Válaszd ki, miről szeretnél többet megtudni, vagy kezdd azzal, ami a legjobban érdekel, ha egy témát vagy projektet kaptál.
Ezután állíts be SMART célokat, és rendszeresen nézd meg, hogy mennyit haladtál. Az önismeret pedig egy olyan készség, amely gyakorolható és fejleszthető.
Soha többé nem kell valakit vagy valami mást hibáztatnod a tanulási küzdelmeidért. Ehelyett rendelkezni fogsz azzal az öntudattal és képességekkel, hogy a saját kezedbe tudd venni a tanulást, és megtaláld a fejlődéshez vezető utat, függetlenül a jelenlegi helyzetedtől és korlátaidtól.
Forrás: lifehack.org
Az önszabályozott tanulás értelmében az egyénnek magának kell kitűznie a tanulási céljait, meg kell határoznia, hogy hogyan érheti el ezeket a célokat, majd szisztematikusan és stratégiailag kell dolgoznia azok felé.
Az önszabályozott tanuláshoz jobban igazodnak olyan tanítási stratégiák, mint a Workshop modell és a Portfóliók. A workshop modell az óra miniórával kezdődik, majd a tanulók önálló munkával töltik az időt, miközben a tanár a diákok között járva beszélget velük. A tanulói portfóliókban a tanulók tanulási célokat tűznek ki, és időről időre átgondolják, hogy sikerül-e elérniük ezeket a célokat vagy sem.
Az önszabályozott tanulás három részből áll: a feldolgozási módok szabályozásából, a tanulási folyamat szabályozásából és az önszabályozásból. Ez a felosztás segít a tanároknak megismerni és segíteni a tanulókat a tanulási folyamatban.
Mindig is lekötött a modern technika, amiről nemcsak olvasni, de írni is szeretek. Érdekel, hogy mi hogyan működik és hogyan teszi könnyebbé az életünket. A praktikusság mellett a design és a stílus is fontos a számomra.