Időnként mindannyian megtapasztaljuk a stresszt, de néhányan szélsőséges szorongásban szenvednek, ami megakadályozza őket abban, hogy éljék az életüket. Félnek meghozni a legkisebb döntést is, és azt gondolják, hogy tönkreteszik az életüket vagy mások életét.
A szorongás nem veszélyes. Ez azonban megakadályozhatja, hogy jó életet élj és olyan nagyszerű kapcsolatokat alakítson ki, amelyek támogatják a jóléted. A szorongás arra késztet, hogy elkerüld azokat az embereket vagy helyzeteket, amelyek szorongásos rohamot váltanak ki.
Ez a legfontosabb lépés a felépülésben. Egymillió év múlva sem csillapítod a szorongást, ha nem tudod, honnan ered.
Mindennek, amit teszünk és érzünk, van oka és következménye. Vezess naplót és minden nap 20-30 percet naplózz.
Pszichológusok és kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a pánikkal és szorongással küzdő emberek többsége rosszul működő vagy negatív otthonokban nő fel. Ha gyerekkorodban nem volt biztos kötődésed (ez azt jelenti, hogy a szüleid elváltak, amikor kicsi voltál, vagy édesanyád depressziós volt, és nem tudott törődni veled), szorongani fogsz és összezavarodsz magaddal és a világgal kapcsolatban.
Tegyük fel, hogy a kiváltó okod az, hogy soha életedben nem volt apád, mert elváltak a szüleid, amikor kicsi voltál. Ez azt jelenti, hogy küzdhetsz a veszteségtől és az elhagyástól való félelemmel. Azt gondolhatod, hogy nem vagy elég jó, vagy nem vagy méltó a szeretetre.
Szorongásod a magadra maradástól való félelem körül forog, így ragaszkodni fogsz a helyzetekhez vagy emberekhez az életedben. Nem fogsz tudni egyedül élni, egyedül utazni, vagy csak egyedül ülni.
Gyászold a szülődet, aki soha nem volt. Itt magas nehézségi szintre kell számítani.
Itt az ideje, hogy megtanuld, hogyan engedd el, és gyászold el gyermekkorod boldogtalan időszakát. Olvass könyveket az elhagyásról és a szégyenről.
Ha teheted, lépj kapcsolatba a szülővel, és fejezd ki neki ezeket az érzéseket.
Ahogy fentebb mondtam, mélyebbre kell menned, és el kell engedned mindazokat a negatív érzelmeket, amelyeket örökké őriztél. Ha volt apád, aki nem volt jelen, valószínűleg dühös vagy rá.
Tehát, ha problémáid vannak a negatív érzések kifejezésével, kérd terapeuta segítségét. Ne szégyellj sírni vagy kiabálni a jelenlétében. Azért van, hogy segítsen.
Használd a naplóírást, és próbáld meg naponta megtudni, hogyan érzed magad. Ha hirtelen sírni kezdesz, hagyd. Ne szégyellj sírni.
Mindenkinek meg kell tanulnia ráhangolódni az érzelmeire, és tudnia kell, mit érez egy adott időpontban. Ha játékokat, internetet, kábítószert vagy alkoholt használsz érzelmeid csitítására, hagyd abba. Tovább rontod a szorongást. A pánikrohamok általában a ki nem mondott negatív érzelmek, például a harag, a szomorúság és a bűntudat fedezete.
A belső passzivitás a krónikus boldogtalansághoz és a pánikrohamokhoz köthető.
Röviden: a belső passzivitás a bennünk lévő félelemre vonatkozik, amelyet belső kritikusunk kelt. Például visszautasíthatsz egy állásajánlatot egy másik államban, attól tartva, hogy pánikrohamot kapsz a gépen.
Elkerülő módban vagy, ami áldozatává tesz a körülményeidnek. Lehet, hogy azt mondod magadról, hogy nem rendelkezel a munkád elvégzéséhez szükséges készségekkel. Vagy hogy téged ez annyira nem érdekel.
Az igazság az, hogy a belső passzivitásod visszatart abban, hogy elérd céljaidat, így nem kell szenvedned. Amit nem tudsz, az az, hogy a belső passzivitás fokozatosan rombolja az önbizalmad.
Úgy gondolom, hogy a belső passzivitás elengedésének első lépése a jobb önbecsülés kialakítása.
Hogyan legyen jobb önbecsülésünk?
Lehet, hogy ez egy kézenfekvő tanács, de sokan félelmeik miatt alkalmaznak kerülő magatartást.
Minden nap szánj 30 percet arra, hogy megismerd a félelmed és megbarátkozz vele.
Például lehet, hogy egy bankot fel kell hívnod egy fennálló hitel miatt. Csak tedd meg! Szólhatsz egy barátodnak, és megkérheted, hogy segítsen neked ebben az időszakban, és talán könnyebb lesz a dolgod, ha tudod, hogy valaki ott van melletted.
Ha a "csak csináld!" tanácsok nem működnek (és feltételezem, hogy nem is), próbálj meg írni a félelemről. Kérdezd meg magadtól, miért félsz annyira felhívni a behajtási irodát vagy a bankot:
Ez azért van, mert félsz, hogy rájönnek, mennyire szégyelled, hogy eladósodtál? Gondolod, hogy elítélnek érte? Tudd, hogy a behajtási irodák nap mint nap foglalkoznak az adósokkal, és nem igazán mondanak véleményt róluk. Csak a munkájukat akarják végezni, hogy jövedelmet szerezhessenek.
Ha ez sem működik, kérj segítséget egy terapeutától, hogy szembenézz a legnagyobb félelmeiddel.
Nem szabad félned a szorongástól, mert az segít, és nem pusztít el. Tedd barátoddá a szorongást.
A szorongás csillapításának megtanulása nem olyan nehéz feladat, ha valóban elkötelezett vagy a jobbulás iránt.
Naponta szánj egy kicsit az idődből és fordítsd arra, hogy jobban megismerd önmagad és az érzéseid. Kutass egy kicsit a gyermekkoroddal vagy tapasztalataiddal kapcsolatban, és zárd le, hogy mit jelentettek számodra.
Tanuld meg, hogyan fejezd ki az érzelmeidet szavakkal és értsd meg, hogy hogyan játszik szerepet a belső passzivitás az életedben. És engedd el a mérgező kapcsolatokat, hogy helyet adj a pozitív embereknek, akik jól fognak bánni veled.
Látni fogod, hogy ha elkezded boldogabbnak és nagyobb biztonságban érezni magad, a szorongásod egy cseppet sem fog megrémíteni.
Forrás: lifehack.org
A szorongás kiváltó okai gyakran a gyermekkori traumákból, bizonytalan kötődésből adódnak, amelyek meghatározzák az érzelmi tapasztalatainkat és viselkedésünket.
A pszichodinamikus technikák segítségével az érzelmeket mélyebben lehet megérteni. Ez magában foglalja a szorongás kiváltó okainak azonosítását, az érzelmek megértését és azok kiadását, valamint lehetővé teszi az önismeretet és a jólétet.
Ha a szorongás akadályoz téged az életben és a kapcsolataidban, fontos, hogy kiemeld és megoldást keress rá. Ez magában foglalja a szorongás kiváltó okainak feltárását, az érzelmi folyamatok megértését és a megfelelő terápiás módszerek alkalmazását.