A jólét egy olyan kifejezés, amelyet a pszichológiai szakirodalomban gyakran használnak az egészséges egyének leírására. Gyakran elégedettséggel, boldogsággal vagy beteljesüléssel társul. Azonban vita folyik arról, hogy mi is valójában a jólét. Annyi zűrzavar van a definíció körül, hogy az emberek gyakran azon tűnődnek, hogy mi is az a jólét és hogyan érhető el.
Ez a cikk három kérdésre ad választ:
A jólét magában foglalja az érzésállapotok és az életmódbeli tényezők kombinációját. A hozzá kapcsolódó állapotok érzése magában foglalhatja a boldogságot és az elégedettséget. Az életmódbeli tényezők magukban foglalhatják a beteljesedés érzését, a potenciál elérését, az irányítást az életben és az értelmes kapcsolatok kialakítását. A jó közérzet pozitív pszichés egészséggel is jár. Egyszerűbben fogalmazva, ez egy olyan konstrukció, amelyet az élet számos területének leírására használnak, beleértve a pszichológiai, fizikai és szociális egészséget. Ennek szinonimái közé tartozik a boldogság, az egészség, a pozitív érzések, a jó közérzet és a wellness.
Ez egyensúlyi állapotként vagy homeosztázisként is definiálható. Ezt az egyensúlyt úgy érhetjük el, hogy elegendő erőforrás áll a rendelkezésünkre élet kihívásainak kezelésére. Mind a kihívások, mind az erőforrások három területről származnak: fizikai, pszichológiai és szociális.
Ha rengeteg kihívás és nem megfelelő erőforrás áll rendelkezésünkre, a jólét elveszik. Az embereket azonban úgy tervezték, hogy az egyensúlyi állapot elérése érdekében dolgozzanak. A jólét az interperszonális, szakmai és személyes sikerhez kapcsolódik. Ez gyakran nagyobb termelékenységet eredményez a munkahelyen, fokozott tanulást és kreativitást, proszociális viselkedést és kielégítő kapcsolatokat.
Miért nehéz meghatározni a jólétet? Valószínűleg azért, mert sokféle élettapasztalatot és érzésállapotot tartalmaz, amelyek az egyes egyének között eltérőek lehetnek. Az egyének önértékelésének elősegítésére számos intézkedést hoztak létre.
A kutatóknak meg kell állapodniuk a jólét szabványosított meghatározásában, hogy pontosan mérjék azt. Ezért a megfelelő intézkedésnek ki kell terjednie a jólét minden aspektusára, beleértve az érzelmi állapotot és az életmódot is. Más szóval, egy hatékony mérés figyelembe veszi mind az elégedettséget, mind az egyén működését.
A jólétet további két kategóriába lehet sorolni: objektív és szubjektív.
Az objektív jólét az életszínvonalat vizsgálja. Az objektív jólét hasznos a kultúrákat, országokat vagy embercsoportokat vizsgáló kutatásokhoz. Ez magában foglalja az oktatás értékelését, a jövedelem, a biztonság és a várható élettartam mérését.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az Egyesült Nemzeti Fejlesztési Program és az Olasz Statisztikai Hivatal hat területet határozott meg az objektív jóllét tanulmányozásra:
A szubjektív jólét magában foglalja az ember életének érzelmi és mentális értékelését. Két kiemelkedő szubjektív mérce erre az elégedettség az élettel és a boldogság. A szubjektív jóllét mérése hasznos a mentális egészségügyi minták előrejelzéséhez. Ezt lényegében az egyén határozza meg. Függetlenül attól, hogy mások hogyan látják az életüket kívülről, azt méri, hogy hogyan érzik magukat az egyének.
A szubjektív jólétet további két kategóriába lehet sorolni: hedonikus komponens és elégedettség. A hedonikus összetevő az érzésekhez, az érzelmekhez és a hangulatokhoz kapcsolódik. Az elégedettség összetevője a gondolatokhoz kapcsolódik, és ahhoz, hogy az egyén úgy érzi, hogy az élete kiteljesedett. Az egyének gyakran értékelik a gondolataikat és az életük kiteljesedését társadalmi és kulturális hátterükhöz viszonyítva.
Más szóval, fontos figyelembe venni azt a kontextust, amelyben az egyén él. Az egyének a társadalmi és kulturális elvárások alapján eltérően érzékelhetik életüket. Ezenkívül az egyéneket nem lehet mérni a környezetük figyelembevétele nélkül.
2013-ban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet kijelentette, hogy a szubjektív jólét a jólét értékelésének fontos tényezője. Mivel az egyén érzékeli, ezért gyakran önértékelési tesztekkel szokták kiértékelni. Más szóval, az egyének maguk szokták értékelni a saját jólétüket, pszichológiai tesztek segítségével.
Öt terület kapcsolódik a szubjektív jóléthez:
Az egyének számos módon javíthatják a jólétüket. Ez egy összetett fogalom, amely számos tényező befolyásol. Ezért nem létezik rá egyetlen tökéletes megoldás. Ehelyett a cél az, hogy egy holisztikus megközelítést alkalmazzunk, amely számos tényezőt tartalmaz.
Az alábbi módszerek nem teljes körűek. Ami egy személy számára jól működik, másoknak nem biztos, hogy megfelelő. Ehelyett ezeket a megközelítéseket javaslatoknak kell tekinteni a jólét javítására.
Azok az egyének, akik valóban átfogó felmérést keresnek a jólétükről, fontolják meg egy találkozó megbeszélését egy pszichológussal, terapeutával vagy orvossal. Ezek az egyének forrásokat is biztosíthatnak, gyógyszereket írhatnak fel, vagy megoszthatnak tippeket az életmód megváltoztatásához, hogy elősegítsék az általános javulást.
Bizonyítékok támasztják alá azt az állítást, hogy a természetben töltött idő növeli a jólétet. Ez magában foglalja a pozitív érzelmek, a boldogság és a szubjektív jólét növekedését. A természetben eltöltött idő összefügg az élet értelmének és céljának fokozott érzékelésével, valamint az élet kihívásainak jobb kezelésével.
Egy tanulmány megállapította, hogy ha minden héten legalább 120 percet a természetben tartózkodunk, akkor egészségesebbek lehetünk. A vizsgálat során nem számított, hogy ezt az időt egyszerre töltötték a természetben, vagy egy hét alatt elnyújtották. A jólét akkor volt a legmagasabb szinten, amikor a résztvevők hetente 200-300 percet töltöttek a természetben.
Azok az egyének, akiknek az egyik jellemvonásuk a hála, jobb jólétnek örvendenek. A hála mint tulajdonság arra a hajlandóságra utal, hogy az ember megtalálja a tapasztalatban a meg nem érdemelt értéket. A hála mint állapot egy olyan érzés, amely azután jelentkezik, hogy valaki valamilyen jóságos cselekedetet hajt végre a részünkre, és ezért motiváltnak érezzük magukat a viszonzásra.
Egy tanulmány értékelte a hála mint állapotot a Covid-19 idején Kínában. Az egyéneket naplózásra utasították, miközben 14 napig gyakorolták a hálát, amelyet egy hónap követett. A tanulmány megállapította, hogy a fokozott stressz és szorongás idején a természetes környezetben gyakorolt hála fokozta a pozitív érzéseket és az elégedettséget az élettel. Azonban az élettel való megnövekedett elégedettség nem maradt fenn egy hónap elteltével.
A fent említett tanulmány eredményeként bizonyítékok támasztják alá a mindennapos naplóírás és a hála hasznosságát a megnövekedett jólétért. Lehetőség szerint gyakorolnunk kell a hálát mind jellemvonásként, mind a hála állapotát. Idővel ezek a gyakorlatok szokássá válnak, és tartós javuláshoz vezetnek.
A fokozott tudatosság a pozitív szubjektív tapasztalatok javulásával, a fokozott önszabályozással és célirányos viselkedéssel, valamint a másokkal való sikeres interakcióval jár.
A fokozott tudatosság a metatudatosság révén érhető el. A meta-tudatosság az a képesség, hogy tudatosan észrevegyünk egy érzelmet, gondolatot vagy érzékszervi élményt. Ez egy olyan készség, amit tanulni lehet. A tudatosságon alapuló meditáció és a pszichoterápia a két módja a metatudatosság elsajátításának. A kedvesség és az együttérzés meditációi mind a jó közérzethez kapcsolódnak. Mind a kognitív-viselkedési terápia (CBT), mind az elfogadás és elkötelezettség terápia (ACT) segíthet a tudatosság növelésében.
A munkahelyünk képes segíteni és ártani is nekünk. A jólétet negatívan befolyásoló munkahelyi tényezők:
A munkáltatók közvetlenül javíthatják a dolgozóik jólétét fizetett szabadság, fizetésnövekedési lehetőségek, a fogyatékkal élő vagy sérülés után visszatérő személyek támogatásával, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel. A munkakörnyezet és a munka szerkezetének javítása is hasznos lehet.
A munkavállalók jóléte mind a munkavállalók, mind munkaadóik számára előnyös. A fejlesztésekhez kapcsolódik:
A munkahelyi jóléthez a kiégés, a stressz és az alvással kapcsolatos problémák csökkenése is társul.
A gondoskodó és pozitív kapcsolatokkal rendelkező egyének gyakran jobb jólétet képesek elérni. Másrészt a rossz társas kapcsolatok károsabbak lehetnek, mint a túlzott alkoholfogyasztás és dohányzás. A pozitív társas kapcsolatok segítenek a mentális rendellenességek, például a depresszió és a szorongás elleni védekezésben is.
A proszociális magatartás fontos a társadalmi kapcsolatok kialakításához, amelyek a jólét növeléséhez vezetnek. Az elismerés és a hála proszociális vonások. Ilyen például mások pozitív tulajdonságaira és tetteire összpontosítva. A mások iránti empátia szintén hozzájárul a jó közérzethez. Végül, a nagylelkűség is a jólét erős előrejelzője.
A remény olyan fogalom, amely gyakran kapcsolódik a spirituális és vallási hagyományokhoz. A 20. század körül azonban belépett a pszichológia világába. Ez most a pozitív pszichológia fontos konstrukciója. A reményt tágan lehet úgy definiálni, mint azt a hitet, hogy a dolgok javulhatnak, és hogy a célok elérhetőek.
A remény összefüggésben van a következők növekedésével:
A jólét egy olyan konstrukció, amelyet nehéz meghatározni, de a pszichológiai irodalomban széles körben idézik. Összefügg a boldogság és az elégedettség érzésével. Ezt úgy is le lehet írni, mint egy célérzetet vagy az élettel való elégedettséget.
Ahhoz, hogy pontosan meg lehessen mérni, szükség van egy megegyezés szerinti meghatározásra. Általában objektív és szubjektív kategóriákra osztják. Az objektív jólét a társadalmi és kulturális konstrukciókat veszi figyelembe. A szubjektív jólét az egyén érzett érzékenységére és saját belső értékelésére utal.
Az egyének számos dolgot tehetnek a közérzetük javítása érdekében. Azonban egyik sem tudja magában teljesen megjavítani. Ehhez inkább a mentális és fizikai egészség holisztikus gyakorlata szükséges. Mindazonáltal azok az egyének, akik szoktak időt tölteni a természetben, pozitív kapcsolatokat alakítanak ki, hálát gyakorolnak, reménykednek és kifejlesztik a tudatos jelenlétet, nagyobb eséllyel élhetnek jobb közérzettel.
Forrás: lifehack.org
A jólét magában foglalja az érzésállapotok és az életmódbeli tényezők kombinációját, melyek elégedettséggel, boldogsággal vagy beteljesüléssel társulnak.
A jólét méréséhez szabványosított intézkedésekre van szükség, melyek figyelembe veszik mind az elégedettséget, mind az egyén működését. A jólétet további két kategóriába lehet sorolni: objektív és szubjektív.
A jólétünk javítható az egyensúlyi állapothoz szükséges erőforrások biztosításával, melyek a fizikai, pszichológiai és szociális területekről származhatnak. Fontos az interperszonális, szakmai és személyes sikerhez kapcsolódó tevékenységek elvégzése, melyek elősegítik a nagyobb termelékenységet, fokozott tanulást, kreativitást és kielégítő kapcsolatokat.
Mindig is lekötött a modern technika, amiről nemcsak olvasni, de írni is szeretek. Érdekel, hogy mi hogyan működik és hogyan teszi könnyebbé az életünket. A praktikusság mellett a design és a stílus is fontos a számomra.